Ez az intenzív spiritualitás időszaka. Ferenc pápa halála mindannyiunkat mélyen megérintett, és imádkozunk az Úrhoz, hogy fogadja őt békességében, és adja meg neki az Egyháznak végzett szolgálatának jutalmát. Ugyanakkor hálát adunk Istennek XIV. Leó szentatya megválasztásáért, aki azonnal arra bátorított minket, hogy folytassuk elkötelezettségünket a zsinati úton, emlékeztetve minket, hogy «missziós egyház vagyunk, egy olyan egyház, amely hidakat épít, párbeszédet ápol, mindig kész tárt karokkal fogadni, mint ez a hely. Mindazokat, akiknek szükségük van szeretetünkre, jelenlétünkre, párbeszédünkre és szeretetünkre1».
Ugyanez a meggyőződés mozgatja mélyen a püspöki szinódus XVIᵉ. rendes közgyűlésének záródokumentumát (FD), «A zsinati egyházért: közösség, részvétel, misszió», amelyet a zsinati közgyűlés második ülésének végén, 2024. október 26-án fogadtak el. Az egyház zsinati formája küldetésének szolgálatában áll, és az egyház életében minden változás azt a célt szolgálja, hogy az egyház jobban tudja hirdetni Isten országát és tanúságot tenni az Úr evangéliumáról korunk embereinek és asszonyainak.
Ez a kulcsa az FD hűséges értelmezésének és mindenekelőtt a gyakorlatba való átültetésének. Olyan világban élünk, amely az erőszak és a háború véget nem érő spiráljába süllyed, olyan világban, amely egyre nehezebben tud teret teremteni a találkozásnak és a párbeszédnek a közjó és a béke érdekében. Minden eddiginél nagyobb szüksége van egy olyan egyházra, amely tudja, hogyan lehet «Krisztusban mintegy a szentség, vagyis az Istennel való bensőséges egyesülés és az egész emberi nem egységének jele és eszköze» (Lumen gentium, 1. sz.; vö. FD, 56. sz.). E világ különböző összefüggéseiben a zsinat «a zsinat további befogadásának aktusa, amely meghosszabbítja a zsinat inspirációját és újjáéleszti prófétai erejét a mai világ számára» (FD, 5. sz.).
Ennek a küldetésnek a sürgőssége az, ami a zsinat megvalósításának útján vezet bennünket, amely feladatért minden megkeresztelt társfelelős. Sok helyi egyház a világ minden részén lelkesen dolgozik ezen a feladaton. Szeretnénk köszönetet mondani nekik, és arra hívjuk őket, hogy nagylelkűen folytassák útjukat: ezzel értékes szolgálatot tesznek az egész Egyház számára. Ez a szöveg támpontot nyújthat számukra, és mindenekelőtt arra bátoríthatja őket, hogy kezdeményezéseiket megosszák egymással, hozzájárulva a szélesebb körű egyházi megkülönböztetéshez. Más egyházak még mindig azon töprengenek, hogyan kezdjék el a megvalósítási fázist, vagy még a kezdeti szakaszban vannak. Arra bátorítjuk őket, hogy bátran haladjanak előre, az ellenállást és a nehézségeket szabadsággal és bátorsággal leküzdve, akár gyakorlati, akár alapvető kérdésekben: nekik is értékes hozzájárulásuk van, és az egyház egésze számára veszteség lenne, ha hangjuk elhallgatna.
A Zsinat Főtitkársága továbbra is minden érintett rendelkezésére áll, hogy meghallgassa őket, kísérje őket, támogassa erőfeszítéseiket, és mindenekelőtt hozzájáruljon a párbeszéd és az egyházak közötti ajándékcsere élénkítéséhez, az egész egyház és annak egysége javára.
