Kedves paptestvérek!
A "Plébánosok a Zsinatért" Nemzetközi Találkozó és a párbeszéd azokkal, akik részt vettek rajta, alkalmat ad arra, hogy imádságomban megemlékezzek a világ összes plébánosáról, akikhez nagy szeretettel intézem ezeket a szavakat. Az Egyház nem tudna előrehaladni az önök elkötelezettsége és szolgálata nélkül. Ez annyira nyilvánvaló, hogy kimondani szinte banálisnak tűnik, de ettől még nem lesz kevésbé igaz. Ezért mindenekelőtt hálámat és megbecsülésemet szeretném kifejezni azért a nagylelkű munkáért, amelyet nap mint nap végeztek, és amellyel az evangéliumot mindenféle talajba vetitek (vö. Mk 4,1-25).
Amint azt a megosztás napjain tapasztaljátok, a plébániák, amelyekben szolgálatotokat végzitek, nagyon különböző környezetben találhatók: a megapoliszok peremén lévő plébániáktól - Buenos Airesben személyesen is ismertem őket - a legkevésbé sűrűn lakott régiókban lévő, tartományokig terjedő plébániákig; számos európai ország városi központjaitól, ahol a régi bazilikák egyre kisebb és idősebb közösségeknek adnak otthont, azokig, ahol egy nagy fa alatt ünnepelünk, és ahol a madarak éneke keveredik a sok gyermek hangjával....
Ez a levél a következő nyelven is elérhető ARÁBIA, KÍNA, KÍNAI (SEMPL.), DEU, ENG, ESP, FRA, ITA, POL és POR.